Blog

Európa vonattal!

Luxemburg (Luxemburg):
Most kezdődik a vonat-kalandom. Kicsit féltem, hogy nem fogok olyan jól eligazodni vagy hogy el fogok tévedni, vagy vagy vagy... De szerencsére mindent jól csináltam. Sikerült átszállnom, nem tévedtem el, így most már Luxemburgban vagyok. Az időjárás valahogy nem olyan jó, nagyon hideg van és szinte alig lehet látni, sajnos nagy a köd. Dehát januárban mit is várunk mást. Az időjárás nem rontotta el a hangulatomat. Örülök, hogy itt vagyok, és mindent látni akarok. A város gyönyörű, sok zöld területtel és kisebb-nagyobb dombokkal. Olyan a város, mint egy kis hullámvasút, csak fel és le, fel és le kell sétálni. Ennek hatására most egy kissé izomlázam is van. A hosszú, de szép séta után bementem a „Mudam - Modern Művészetek Múzeumába. Igazán nagy kaland volt, amíg megtaláltam a múzeumot: fel és le, fel és le, aztán fel egy hatalmas lifttel, majd egy hegyi felvonó szerű busszal, és ott, a Filharmónia épülete mögé rejtve, hosszas keresgélés után csak megtaláltam a múzeumot. A múzeum épülete nagyon szép magas, üvegmennyezettel. A belépődíj felnőtteknek 8 €. Az aktuális kiállítást néztem meg: „David Wojnarowicz - History wake me awake at night. Wojnarowicz amerikai művész, fotós és író volt. 1954-ben született. A New York-i kulturális életben a 1970-es években, de inkább az 1980-as években vált ismert művészé. Szerzőként több könyvet írt, és rendezőként több filmet készített. A 80-as években találkozott Hujar Péterrel, és az ő befolyására kezdett el képzőművészettel foglalkozni. 38 évesen, 1992-ben AIDS-ben halt meg. Véleményem szerint, képeihez, alkotásaihoz hozzá kell szokni, de van bennük mégis valami, ami megfogja az embert. A múzeum kávézó szép és csendes, jó hely egy kis pihenésre.

Strasburg (Franciaország):
A napom egy finom luxemburgi reggelivel kezdődött, majd egy kis kalanddal folytatódott. Egyes vasúttársaságok sztrájkoltak azon a napon, amikor én utazni akartam, beleértve az én választott vonatomat is. Először egy kicsit féltem, hogy nem fogják érteni az angolomat, de meglepő módon nem pánikoltam, hanem nyugodt maradtam, elmentem az információhoz, utána kérdeztem és új vonatot választottam. Megértették az angolom, jó érzés volt. Kicsit később megérkeztem Strasburgba. Nem nagyon tetszett a város, nekem kicsit merevnek tűnik. De el kell meséljek egy vicces történetet: délután volt, kávézós idő. Arra gondoltam, hogy "Fatime, teljesítsd a közehelyet és egyél egy croissant". Elmentem egy kis kávézóba, és egy „Pommes (sült krumpli németül) töltetű croissant választottam. Arra gondoltam, hogy fincsi is lesz, egy kis burgonyával töltött sütike. Finom, finom! Már ettem hasonlót Moszkvában és az nagyon ízlett. Megvettem hát, beleharaptam és almás töltelékű volt. Nem tudtam, hogy a német burgonya franciául almát jelent. Még most is csak vigyorgok magamon, amikor erre a történetre gondolok.

Bern (Svájc):
A Strasburg és Bern közötti út nagyon kellemes volt, amíg a „douane” - a szótár szerint vám - fel nem szállt a vonatra. A vámosok ellenőrizték az utasokat, valószínű ez természetes, hiszen határhoz érkeztünk, de a légkör a vonaton ennek ellenére egy darabig nagyon komoly és feszült volt. De szerencsére minden jól ment, és biztonságosan megérkeztem Bernbe, még itt is minden jól működött az átszállást illetően. A város nagyon szép, és az időjárás is szuper volt. A nap sütött, és meleggé tette a hideg orromat és arcomat. A városnak van egy kis folyója és sok zöld területe, és ha hirtelen felemeljük a fejünket és felnézünk az ég felé, akkor csak a hófödte hegyek láthatók. Nagyon szép. A kicsi, aranyos város sokat kínál azok számára, akik szeretnek városnéző kirándulásokat tenni. Ott van például a Medvepark. A medvék a város címerállatai, így 1480 óta a berniek úgy döntöttek, hogy valódi medvéket telepítenek a városba. A medvepark területe jelenleg 6000 négyzetméter és körülbelül 15-20 perces sétával el lehet jutni hozzá a főpályaudvartól. Én is meglátogattam a Medveparkot, de sajnos egy medvét sem láttam, hiszen mint tudni illik ilyenkor a macik téli álmot alszanak. De mégis jó volt élvezni a természetet, még ha medvét nem is láttam. Ezután megnéztem az óratornyot. Az Óratorony - Zytglogge 1256-ban épült. Körülbelül 10 perc sétára található a főpályaudvartól. A városban nagyon sok szép kis üzlet, aranyos kávézó és finom süteményekkel rendelkező cukrászda található. Határozottan megér egy látogatást!

Brig (Svájc):
Brig kicsi, de úgy mint Bern nagyon szép és magávalragadó. A két város között csak egy pici különbség van. Bernben nagy távolságból lehetett látni a hegyeket, Brigben pedig hó volt és a hegyek direkt előttem. Nagyon lenyűgöző látvány volt.

Milánó (Olaszország):
A Brigben tett rövid látogatás után tovább utaztam Milánóba. A vonaton ismét rendőrségi- és vámellenőrzés volt. A vonat végében egy kicsit hangosabb is lett, azt hiszem letartóztattak egy embert. Nagyon izgalmas volt látni, hogy mindenki (kivéve egy idős olasz bácsi, aki az egész jelenetet kommentálta) csendben ült a vonaton, még a levegő is megfagyott egy pillanatra. Az ellenőrzés után a vonat ment tovább Milánóba. Az emberek hirtelen újra "élni" kezdtek a vonaton. Kb. két óra vonatozás után meg is érkeztem. Először kb. 20 percbe telt, hogy megtaláljam a főpályaudvar kijáratát. Nevetnem kell, amikor eszembe jut, hogy mennyire elveszettnek éreztem magam ebben a hatalmas épületben. Milánó hangos és nagyon gyors metropolisz, sok ellentmondással - például régi és modern művészet keveredése - a gazdagság és szegénység hatalmas ellentéte. Több napot töltöttem itt. Ellátogattam a „Duomo Santa Maria Nascente” -be. Nyolc órakor nyitott és a belépő csak 3 euróba került felnőttek számára. Ez egy nagyon egyszerű, de nagyon szép katedrális. Ez a világ egyik legnagyobb temploma: 158 méter hosszú, 66 méter széles, 56 méter magas, a székesegyház teteje pedig 108,5 méter magas. Elmentem a „Castello Sforzesco”-ba is. Ezt a kastélyt 1450-től I. Sforza Francesco építtette. A kastély barokk stílusban épült. A kastélyban jelenleg több múzeum is található, mint például a Régészeti Múzeum. Utána továbbmentem a Castello Sforzesco mögött található parkba. Ez Milánó legszebb parkja, a "Parco Sempione", amely valóban jó hely a kikapcsolódásra a nagyvárosi dzsungelben. Itt számos szobor látható, mint például Napóleon szobra és van egy kis csinos tó, egy kis híddal és komisz kacsákkal. Szintén itt, a parkban található a „Triennale Design Museum” is. A belépő felnőtteknek 10 euróba kerül. Ingyenes audio útmutató elérhető angol vagy olasz nyelven. Itt találhatók olasz designer bútorok, lakáskellékek és ruhák az 1920 évektől az 1980-as évekig. A kiállítást folyamatosan bővítik és változtatják, ám mindig kerülnek olyan darabok a kiállításra, amin igencsak elmosolyodhatunk. A  múzeumban egy jó kis kávézó is található, ahol finom eszpresszót lehet inni illetve van egy könyvesbolt is. A „Trienalle” után itt maradtam ebben a parkban, és megnéztem az „Arco della Pace”-t. Ez egy diadalív az 1815s európai béke emlékére. A finom ebéd után (természetesen tészta és tiramisu) meglátogattam a „Galleria Vittorio Emanuele II”-t. A galéria neve a felszabadult Olaszország első királyáról kapta a nevét. A bejárat acél- és üvegszerkezetű az 1865-67-es évekből való. A Piazza della Scala (ahol a székesegyház található) átjárójának hossza 196 méter. Ha egy kicsit meghajlítjuk a nyakunkat és felnézünk, láthatjuk az üvegkupolát, amely 47 méter magasan végződik. Az épület ad otthont számos luxusbolt számára is, mint a Prada, a Gucci és még sorolhatnám. Mindig ugyanabban az étteremben voltam ebédelni és vacsorázni. Ott gyakran beszélgettem a pincérrel. A férfi a negyvenes évek közepén volt, nagyon kedves és vidám természetű. Azt mondta, hogy Velencéből származik, és azt hiszi, hogy Milánó nagyon drága és egy kicsit ál, színészkedő. Elmondása szerint Milánó csak más nagyvárosokat, mint New York, szeretne lemásolni vagy utánozni. A lakás díjak és megélhetés nagyon drága, az embernek egy jó munkára van szüksége ahhoz, hogy itt tudjon éni. Érdekes volt meghallgatni egy helyi ember véleményét.

Velence (Olaszország):
Mielőtt tovább utaznék, először is a legjobbakat, szeretetet, boldogságot és egészséget kívánok édesanyámnak születésnapja alkalmából. Anya, valószínűleg nem mindig vagyok egy példaértékű gyerek: azt hiszem sokat megyek a fejem után, és valószínűleg nem mutatom ki túl gyakran, de szeretlek, és örülök, hogy az anyukám vagy.
Az állandó mozgásban lévő Milánó után, rövid kitérőt tettem Velencébe. Egy nagyon ízletes sütikét ettem itt. Csokoládé és pisztácia krémmel volt megtöltve. Egyszerűen remek volt. Az utcák itt kicsik és romantikusak. A sok élénk színű és csillogó maszkok, amiket az utcán lehet vásárolni, valahogy teljesen varázslatosak. Aki szereti a romantikát és szeret álmodozni, annak Velence egy ideális hely.

Villach (Ausztria):
Villach egy város a Drau folyónál, az osztrák Karintia tartományban. A várost a Villach Alpok kapujának tekintik. Ismét csak gyönyörű hegyek. Ez Ausztria hetedik legnagyobb városa. A központban számos gyönyörű épületet láthatunk, mint például a városháza, ahol éppen jégpályát építettek gyönyörű kivilágítással. A központban található az a ház is, ahol Paracelsus orvos és filozófus egy ideig élt. A városban megtalálható néhány kisebb és nagyobb templom is, például a főtéren látható Szent Miklós-templom. A város számos olvasási rendezvényt kínál három hónapon (decembertől februárig) keresztül a könyvkedvelők számára. Felolvasások és rendezvények azonban nem csak felnőtteknek vannak, hanem gyerekeknek szóló eseményt is bőven lehet találni, ilyen például a könyves felfedezőtúra, egy nagyon szép ötlet!

Bécs (Ausztria):
Bécs az Osztrák Köztársaság fővárosa. Körülbelül 1,9 millió lakosságának köszönhetően Bécs Ausztria legnépesebb, a német nyelvű térség második legnagyobb és az Európai Unió hatodik legnagyobb városa. Bécsben mindent megtalál az ember, amire szükség van, a kultúráktól a múzeumokon át az izgalmas helyekig. Én a Szent István Székesegyház és a Sissi-kastély meglátogatását tudnám ajánlani.

Ljubljana (Szlovénia):
Az elmúlt néhány napban abban a városban töltöttem el egy kis időt, ahol az egyik kedvenc könyvem: Paulo Coelho - Veronika meg akar halni, játszódik. A Ljublaja név az "ljuba" szót hordozza, ami azt jelenti: "legkedvesebb/szeretett". Szerintem ez az elnevezés igazán illik ehhez a bájos városhoz. Az első utam a “Sárkányhíd”-hoz vezetett. A sárkány Ljubljana város címerállata. Ezen a hídon négy óriási sárkány is található. Engem igazán lenyűgözött, hiszen én nagyon szeretem a sárkányokat. Igazából mindent szeretek, ami egy kicsit is mesébe illő. A híd meglátogatása után elmentem a „Dom Sv. Nikolaj”-ba. Ez a romantikus templom, amely a halászok és a tengerészek védőszentje volt, a 13. század óta áll a Ljubjanica partján. Látogatásom alatt sajnos a turistákat nem engedték be a templomba. A templom megtekintése után elsétáltam a „Ljubljanski Grad - Ljubljanai kastély”-hoz. A kastély kb. 10 perc sétára van a templomtól, hegyre felfelé. A kastély a 12. századból származik. Ide “ellátogatott” Attila - a hun király, vagy éppen Napóleon is. Ennek a kastélynak a csodálatos történetét azonban német vagy más egyéb nyelveken is meg lehet nézni a virtuális szobában („Virtuali muzej”). A film 12 perces és izgalmasan mutatja be a kastély történetét és mai formájának kialakulását. A kastély régebben városi börtönként is működött, a cellák egy részét még most is meg lehet látogatni. A belépő 10 euróba kerül és az összes kiállításra, helyiségre és panoráma toronyra érvényes. A toronyból a kilátás igazán csodálatos. Elmentem a „Moderna Galerija - Modern Galéria”-ba is. A belépő felnőtteknek 5 euróba kerül. Az épület 1948-ból származik. Szlovén művészek különféle alkotásait mutatják itt be. Az állandó kiállításon több mint 1300 festmény és körülbelül 500 szobor található. Utazásom alatt volt egy speciális kiállítás, melynek címe Dead&Alive volt. Egy egy nagyon elgondolkodtató kiállítás volt az életről és halálról. Ezután a kiállítás után a hangulatom kissé a pincében volt, de nem sokáig lógattam az orrom, elmentem ebédelni. Beültem egy kis étterembe, amely a szombati piac mögött volt elrejtve. Ettem egy tipikus szlovén levest káposztával és babbal, desszertként pedig egy „Gibanica”-t, egy csokoládéval és mogyoróval megrakott palacsintatésztaszerűséget. Finom volt. Az ebéd közben oda ült hozzám egy olasz férfi és egy perui hölgy. Beszélgettünk és nevetgéltünk, végül pedig arra a következtetésre jutottunk, milyen csodálatos is ez, hogy három különféle nemzet együtt ebédel egy negyedikben.

Zágráb (Horvátország):
A szépséges Ljubljana után Zágrábba vezetett az út. Ezúttal én is átestem az első rendőrségi ellenőrzésemen. A zágrábi határon a horvát rendőrség felszállt a vonatra. Kinyitották a kabinom ajtaját és kérték a dokumentumaimat ellenőrzésre. Az útlevelemet beletették egy speciális gépbe és úgy ellenőrizték. Aztán meglátták a moszkvai vízumomat és megkérdezték, mit csináltam ott. Udvariasan válaszoltam. Amíg én válaszoltam, egy rendőr letérdelt és benézett az ülésem alá. Aztán a rendőrök beszélgettek egymással horvátul, majd röviddel ezután nagyon udvariasan megköszönték az együttműködést és elmentek. Nagyon izgalmas jelenet volt. Szerencsésen megérkeztem Zágrábba és rögtön az első napon elhatároztam, hogy meglátogatok két múzeumot. Az első „Muzej Prekinutih Veza - Az összetört szívek múzeuma” volt. Ez Zágráb legérzelmesebb múzeuma, amelynek nem klasszikus értelemben vett kiállítása van. A múzeumot olyan volt házastársak üzemeltetik, akiknek a kapcsolata megbukott. Egyszer aztán arra gondoltak, hogy kiállítanak olyan dolgokat, amelyek a megszakadt kapcsolatot szimbolizálják, és arra kérték ismerőseiket, hogy ők is ajándékozzanak nekik ilyen tárgyakat. Így látható például a múzeumban egy mobiltelefon vagy egy vibrátor. Ezek pedig a történetek hozzájuk: Mobiltelefon - „300 napja... Túl sokáig szenvedek. A férfi nekem ajándékozta a mobiltelefonját, hogy soha többet ne tudjam felhívni. Dildo - „Eleinte megőrültem érte és szomorú voltam, hogy elhagyott. De az idő múlásával csak egyre bosszantott a dolog és arra az elhatározásra jutottam, hogy nincs értelme megtartanom a péniszének remegő másolatát.” A vicces szakítási történetek mellett volt azért néhány szomorú is, például ez, amely egy fehér esküvői ruha mellett állt: “2014-ben barátok mutatattak be minket egymásnak. 2015-ben úgy döntöttünk, hogy összeházasodunk. Eljegyeztük egymást. A párom legnagyobb álma egy nyári esküvő volt, tehát még egy évet várnunk kellett. 2016. július 9.-ét választottuk esküvőnk napjává és megkezdtük az előkészületeket. Egy héttel a halála előtt volt az esküvői fotózás. 2016. június 28.-án este befejezte a munkáját a repülőtéren és buszra várt, amikor terrorista támadás áldozata lett. Az esküvői ruhám ezen nap szimbóluma, amely emlékeztet rá.” A belépő 40 horvát kuna. A második múzeum, amelyet meglátogattam, az „Muzej Iluzija -
Illúziók Múzeuma volt. Tudok hinni a szememnek? Tettem fel magamnak csodálkozva ezt a kérdést. Miután meglátogatod ezt a múzeumot, már biztosan nem. A kiállítás ösztönöz a részvételre és elmagyarázza (németül is) a vizuális és egyéb illúziókat. Én egyedül is jól szórakoztam, de azt hiszem, ha egy csoportban vagy, akkor még szórakoztatóbb ez a múzeum, mert akkor több effektet ki lehet próbálni. A belépő felnőtteknek 50 horvát kuna. Másnap megnéztem a „trg. Kraja Tomislava Umjetnicki Paviljon”-t. Tomislav volt az első horvát király. Az emlékmű 1930 óta áll a városban. A művészeti pavilon alapvető szerkezetében 1896-ban Budapesten állt, és az ott található millenniumi kiállításra épült, majd később egy műszaki csoda révén szétbontották és Zágrábba vitték. Az építmény éppen ezért nagyon különleges a város számára. Ellátogattam a zágárbi katedrálishoz is. Kisebb, mint a kölni, de sokkal fehérebb. Gyönyörű. Kár, hogy a kölni elvesztette világos színét. Ez Zágráb egyik legnagyobb temploma és Horvátország legmagasabb épülete. Ebben a templomban szentmisét tartanak a lakosok számára, tehát hétfőtől szombatig csak 7, 8, 9 és 18 órakor szabad látogatni. A szentmisén természetesen részt lehet venni, de fényképezni és mobiltelefont használni tilos. Ezután a botanikus kertbe is elmentem, de sajnos nem volt szerencsém. Mint a berni medvék, úgy a botanikus kert is téli álmot aludt április 1.-ig. Utolsó látogatásom a „Zágráb 80-as évek múzeuma” volt. A berlini DDR Múzeum példájára, szeretetteljesen kialakított kis múzeum, amely egy tipikus zágrábi lakást mutat be az 1980-as években. Ez nem egy klasszikus múzeum, hiszen itt mindent meg lehet érinteni, fel- illetve ki lehet próbálni, sőt akár még egy trabantot is vezethetünk. Egy igazán nagyszerű interaktív múzeum. A belépődíj 40 kuna. Zágráb nagyon szép és kreatív város, ha tehetem újra el fogok látogatni ide.

Budapest (Magyarország):
A legszebb helyem Zágráb után következett. Pontosan, ez volt az én otthonom, Magyarország. Budapest sok lehetőséget kínál jellegzetes stílusával, gyönyörű épületeivel, izgalmas múzeumaival, tipikus magyar éttermeivel, szép bárjaival és a lista még hosszabb is lehetne... Én néhány szép napot töltöttem itt. Találkoztam a családommal és barátaimmal, olyan emberekkel, akiknek fontos helyük van a szívemben. Nagyon szép volt!

Pozsony (Szlovákia):
Az utolsó helyem, ahová elutaztam, Pozsony volt. Hogy őszinte legyek, gyönyörű volt, de nagyon fáradt voltam így már a vége felé. Beletelt egy kis időbe, amíg összeszedtem magam és gyűjtöttem egy kis energiát. De egy kis idő a szaunában és egy finom ebéd hamar segített ezen is túllendülni. Meglátogattam a „pozsonyi várat”. Körülbelül 30 perc sétára található a főpályaudvartól. Eredetileg kastély, ma Pozsony szimbóluma és a Történeti Múzeum székhelye. 47 méter magas koronás tornyából, amelyben a királyi korona ékszereket régebben tartották, csodálatos kilátás nyílik. A belépés ingyenes és mindenképpen megér egy látogatást. Meglátogattam a „Kék templomot - Szent Erzsébet templomot is. A kék szín a szecessziós templom jellemzője, ami a 20. század elejéből való. A templomot belülről nem lehet megnézni, de kívülről egy igazi csoda a szemnek. És ha már Pozsonyban tartózkodunk, akkor feltétlenül látogassuk meg a “Slavin”-t. Sok helyről látható ez a hatalmas emlékmű. Ez Közép-Európa legnagyobb háborús emlékműve, 52 méteres magasságának köszönhetően a város egyik uralkodója. 6845 szovjet katonát temettek el itt, akik Pozsony felszabadításakor a második világháború idején meghaltak. A város tele van gyönyörű régi épületekkel és számos sarkon találhatóak kis, csendes kávézók és sörözők.

Utazási összefoglaló:

- 3267 kilométer
- 18 vonat
- 9 ország és 12 város
- 1 nap 18 óra és 17 perc vonatút
- Csodálatos élmények, jó kalandok, kellemes kikapcsolódás és sok sok új ötlet.

 

Köszönöm Interrail!